Ifjú László

Nüansz

Még egy utolsó

forró csókot dob

a Nap az égnek,

bele is pirul

az alja szegénynek.

Milyen kis szégyenlős... 

Sugarai lágyan 

cirógatják a

megszeppent tájat,  

talán már sejtik

mi várhat rájuk... 

Lassan lopakodnak

az árnyak, megágyaz

a természet 

buja vágyainak. 

Megérkezett a 

vad sötét, felvette

fekete fehérneműjét

az ég. Sejtelmes

félhomályba

öltöztek a fák

s egymás közt ezt

suttogják:

"Ismét az ujjai

köré csavart az 

éjsötét királynő..."

  

* * *

Még egy utolsó

forró csókot dob

a Nap az égnek,

bele is pirul

az alja szegénynek.

Milyen kis szégyenlős... 

Sugarai lágyan 

cirógatják a

megszeppent tájat,  

talán már sejtik

mi várhat rájuk... 

Lassan lopakodnak

az árnyak, megágyaz

buja vágyaimnak.  

Megérkezett  

vad kedvesem, felvette

fekete fehérneműjét

a végzetem. Sejtelmes

félhomályba

öltöztek a fák

s egymás közt ezt

suttogják: 

"Ismét az ujjai

köré csavarta az 

éjsötét hajú királynő..."

2015. október 29.